26. rész - Koccintsunk!

A karácsony elteltével a napok unalmasan és egyhangúan teltek mindaddig, amíg el nem érkeztünk az év utolsó napjához. Felmerült a fiúk fejében, hogy töltsük együtt ezt a napot és lépjünk át együtt az újévbe. Mivel a lányok és én sem voltam túlságosan elragadtatva attól, hogy menjünk egy szórakozó helyre abban egyeztünk meg, hogy az idei Szilvesztert Louiséknál töltjük. 

Ez így is történt. Hosszas gondolkodás után, hogy mit is húzzak fel, - ugyanis már nem épp egyszerű dolog megfelelő ruhát találnom - épp azon voltam, hogy belepasszírozzam magam és persze a pocakom egy sötét zöldes-szürkés koktélruha-szerűségbe. 

- Ezt nem hiszem el... hogy a francba nem jön fel ez a rohadt cipzár? - mérgelődtem, Harry pedig teljesen nyugodtan feküdt az ágyon és élvezte a szenvedésem. 

- Nyugi édesem, segítek. - kelt fel és egy laza mozdulattal felhúzta a cipzárt. - Ennyi, tökéletesen nézel ki. - nyomott egy puszit a vállamra, miközben én a tükörben bámultam magam.

 - De mondtam már, hogy nyugodtan jöhetsz mackónadrágban és egy elnyűtt pólóban is, abban is gyönyörű lennél.

- Ugyan Harry! Hagyjuk már ezt a mellébeszélést. - fordítottam hátat neki és mérgesen hajtogatni kezdtem a ruhakupacot, amit az elmúlt órákban építettem fel. - Mindketten tudjuk, hiszen látom, hogy úgy nézek ki, mint egy bálna. 

- Úgy látom ma nincs jó napod. Na gyere, hagyd ezeket a ruhákat, majd én elpakolom. - ültetett le az ágyra és elém térdelt. - Igen Kicsim, mindketten tudjuk, hogy ez természetes állapot amiben vagy és lenyűgöző, milyen jól viseled.      

- Jól viselem?! - nevetettem fel cinikusan. 

- Shh.. tudod, hogy igazam van. - cirógatta a kezemet. - Nem láttam még kismamát, aki így sugárzik a várandóssága alatt, mint te. Eddig nem foglalkoztál azzal, hogy nézel ki..most sem kell. Ez csak egy kis parti lesz. 

- De sokan lesznek..mit szólnak majd az emberek, hogy kivel jelent meg Harry Styles? Nem akarlak szégyenbe hozni. - hajtottam le a fejem szégyenemben. 

- Az emberek azt fogják mondani, hogy sosem láttak még egy ilyen gyönyörű kismamát, mint téged. - mosolygott rám. Csodáltam őt, hogy mennyire tud velem bánni. Rengeteg türelme van mostanában, amiért hálás vagyok neki, más nem hiszem, hogy elviselne hosszú távon. - De ha szeretnéd itthon is maradhatunk. - nézett rám kérdőn, és őszintének tűntek a szemeit. Szívesen itthon maradna velem, de nem akarom elrontani a kedvét. Legalább ő érezze jól magát ma.

- Nem, menjünk! Rád is rád fér egy kis szórakozás és amúgy is már belepréselődtem a ruhába. - sóhajtottam fel megadóan magam. Még belegondolni is rossz, hogy a ruha levetése egy újabb hadművelet lesz, ha egyben szeretném a szekrényembe tudni.

 - De gyere, akkor most mossuk meg picit az arcod. - állított fel. 

-  Jó. Azt hiszem, az egyedül is sikerülni fog. - indultam el a fürdőszobába. Megmostam az arcom, majd feltettem egy kis alapsminket, és a hajam is megcsináltam. Mikor végeztem, kiléptem a hálóba és háttal ott állt Ő. Izmos hátára épp most vette fel fekete ingét, alul pedig a tőle megszokott fekete farmer. Lélegzetelállító volt. Ahogy körülnéztem a szobában rend volt, a ruhakupacok eltűntek, semmi nyoma nem volt, hogy az elmúlt pár órában a Lara nevű hurrikán vonult itt végig. 

- Mehetünk? - fordult meg és felém nyújtotta a karját, amit én készségesen elfogadtam. 

Inkább a lapos balerinacipő mellett döntöttem, nem kockáztattam meg a magassarkút. Harry felsegítette rám a kabátom épp mikor a taxi megérkezett. Nem utaztunk sokat épp csak pár sarok és háztömb, alig 10 perc után már Louisék háza előtt parkolt le az autó. 

Nem mi voltunk az elsők, páran már iszogattak kint a teraszon, bentről pedig zene hallatszott ki. Belépve a házba Eleanor rögtön kiszúrt minket, majd üdvözlésül Harryt egy puszival, engem pedig egy puszival és nagy öleléssel köszöntött. Mint mindig most is csodaszép volt. Természetes hullámos haja, most tű egyenesen omlott a vállaira, amit Louis karolt át. Ő is köszöntött minket, majd beljebb invitált, Harry kezébe pedig egy kis aperitifet adott.
- Mindjárt visszajövök, csak köszönök pár embernek. - adott egy puszit az arcomra Haz nem sokkal később.
- Menj csak. Érezd jól magad és addig a lányokkal elleszek. - néztem Perrie és Eleanor felé. Majd szétváltunk, míg Harry a tömegbe én pedig a lányok beszélgetésében vesztem el. A narancsleves poharamat letettem a pultra majd bekapcsolódtam a beszélgetésbe.
Már csak 1 óra lehetett vissza éjfélig, amikor a göndör újra rám talált. Látszott rajta, hogy ivott már, de még nem nevezném holt részegnek. Én is megfogtam a poharamat, hogy kortyoljak egyet, de Haz megállított.
- Szerintem nem kéne. - húzta el a szám elől. - Ki tudja, mit nem tettek bele. Inkább hozzunk egy másikat. - a konyhába mentünk, majd töltött nekem egy másik pohárba talán málnát.
- Gyere, táncoljunk egyet. - húzott be Harry a tömegbe.
- Ne..nem akarok táncolni, tudod, hogy nem tudok...- kapaszkodtam bele a vállába.
- Majd segítek...gyere! - megfogta a derekam és szorosan tartott magához. Megfogta a kezeim és a nyaka köré tette őket, miközben édes szavakat suttogott a fülembe. Leheletén éreztem az alkoholt, ami kissé kezdett a fejébe szállni. Mivel most éppen egy lassabb szám szólt, a fejemet a vállára tettem és ott pihentettem egy kicsit.
- Kicsit pihenek. - súgtam a fülébe, mikor vége lett a számnak. Bólintott egyet, majd valaki újra belekarolt és beszélgetésbe invitálta. Nem hiába, Ő Harry Styles.
Pár perc és éjfélt üt az óra én pedig sehol nem találom Harryt. Kerestem kinn az udvaron, fenn az emeleten, a konyhában, a nappaliban, de sehol nem volt. Már beletörődtem, hogy nem is lesz meg, amikor megkezdődött a visszaszámlálás.
- 10......9......8......7...- hallatszott a tömeg boldog kiáltása az erkélyről, ahová én is csatlakoztam egyedül. - 6....5....4....3.....2...- valaki hátulról megfordított és egy forró csókot nyomott az ajkaimra.
- Boldog Újévet Szerelmem! - üdvözölt Harry. - Ez lesz életünk legszebb éve. - majd újra bekebelezte ajkaimat, ezúttal én mélyítettem el a csókunkat. Mikor kinyitottam a szemeim az Ő kissé kába, de annál inkább boldogabb íriszeivel találkozott tekintetem.
- Koccintsuk egyet. - míg ő rendes pezsgővel én pedig Süsü-pezsgővel ünnepeltem. Néha-néha elváltunk egymástól, de akkor is láttam, hogy egyre sűrűbben emelgeti a poharat.
Hajnali 3 óra felé az én szemeim már majd leragadtak, párszor már el is bóbiskoltam a fotelben. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy Niall simogatja az arcom és rázza óvatosan a vállaim.
- Szerintem oda fenn kényelmesebb lenne. Harryt is felvittük már...teljesen kiütötte magát. - megdörzsöltem a szemem és láttam, hogy a vendégek nagyja hol a földön, hol a kanapén egymás hegyén-hátán alszik. Kiváltságosnak éreztem magam, hogy nekünk még szoba is jut. Nehéz léptekkel vonultam fel a nekünk felkínált szobába, ahol Harry a teljes ágyat elfoglalta, annyira ki volt terülve. Szája nyitva volt és csendesen horkolt. Picit megböktem a vállát, amire erősebben felhorkant és megmozdult épp annyira, hogy mellétudjak bújni. Amikor megérezte, hogy mellette van valaki, kezeit a hasamra tette, majd folytatta az előbbi tevékenységét, én pedig az Ő halk horkolására szenderültem álomba.