24. rész - Otthon

Sziasztok drága Olvasóim!
Hát itt az új rész, aminek remélem örültök :)
Szeretnélek Titeket megkérni arra, hogy írjátok le ide kommentbe vagy a csoportba, hogy melyik a kedvenc részetek, illetve részletetek a történetből. Nagyon kíváncsi vagyok rá! :) 
A másik, ami végre itt van a szünet. Meg kell, hogy mondjam, én már mindennél jobban vártam. Remélem mindenkinek kellemesen fog telleni, pihenjetek sokat, ha addig nem jelentkeznék Kellemes Ünnepeket Mindenkinek! :) 


Félhomály uralkodott az egész házban, és a kíváncsiságom egyre csak nőtt, ahogy a lépcsőfokokat szedtem a lábam alatt. Harry szorosan a hátam mögött követett, majd mikor felértünk az emeletre, előre sietett. Azt hittem a szobánkba megy, de nem. Tovább haladt, igaz, hogy csak egy ajtónyival. Megállt azelőtt az ajtó előtt, akinek még nincs lakója. Egy kis tábla díszítette az ajtót, ami arra várt, hogy egy nevecske felkerüljön rá. Harry benyitott a kis szobába és felpattintotta a lámpát, ami halvány fényt adott a szobának. Nem mondok nagyon, ha azt mondom, hogy a lélegzetem is elállt. Azt hittem, hogy csak beképzelem magamnak azt, ami a szemem elé tárult. 

- Ez...ez... - dadogtam. Nem tudtam szóhoz jutni. - Gyönyörű. - Hátrapillantottam Harryre, aki hátulról karolta át a derekam, tenyereit hasamon pihentette. A meghatódottság jelei mutatkoztak meg az arcomon újra. Úgy látszik a mai nap már csak ilyen. - Ez életem legszebb karácsonyi ajándéka. - fordultam meg a karjaiban. - Köszönöm. - fejemet a nyakhajlatába fúrtam, és mélyeket szippantottam férfias illatából, ami már annyira, de annyira hiányzott. 

- Nincs mit megköszönnöd. Köszönni valóm nekem van, hogy meg tudtál bocsájtani egy ilyen hülye, balfék, meggondolatlan, de mindennél jobban szerelmes ökörnek.

- Bolond vagy, de az enyém. - mosolyogva húzott magához, és óvatosan ajkait enyémekre rakta és nyelvünk már is táncra perdült, akárcsak a kislányunk. 

- Ezt az egészet te csináltad? - kérdeztem pár perc múlva, amikor elszakadtunk egymástól. 

- A saját két kezemmel. - emelte magamba kezeit. A bal kezén kiszúrtam egy pontot ami egy ragtapasszal volt fedve.

- És mi történt a kezeddel? - nyúltam a kezéért és vizsgálgatni kezdtem, nem mintha belátnék a ragasztó alá. 

- Hát tudod az úgy volt, hogy .. - túrt bele a hajába - megpróbáltam beverni a szöget, és picit melléütöttem.

- Ssssszzz.. - fájdalmasan felszisszentem. - Add, hadd nézzem meg. - Óvatosan leszedtem a ragasztót, majd megláttam ellilult körmét. Számat egy apró kis kuncogás hagyta el, amit Ő is meghallott. 

- Szóval kinevetsz? - felháborodva kérte ki magának. - Most ezért kérek egy gyógypuszit. 

- Kérés nélkül is kaptál volna. - majd puszikkal hintettem be a hüvelyujja minden kicsi részletét. 

Körbesétáltam a kisszobában, ami nem volt túl nagy, de kényelmesen elfért minden. A fal színe, a bútorok, a díszek, a hangulat minden magával ragadó volt. Megálltam a kiságy előtt, ami még üresen állt. Benne volt az ágynemű, egy-pár kisruha, pár plüss. 

- Ezeket egyedül szerezted be?

- Az igazság az, hogy Eleanor segített néhány dologban, mint például a fal színének kiválasztásánál. Tudod, Ő azt mondta, hogy nemigazán rajongsz a rózsaszínért, ezért nem szeretnéd, ha a baba szobája rózsaszín legyen. 

- Ez egy okos gondolat. - bólintottam elismerően. - Egyszerűen fantasztikus lett, egyszerűen lenyűgöző vagy. 

- Tudod, én is készültem neked egy ajándékkal, igaz nem nagy dolog, a tiédhez képes semmiség. - már a nappaliban ültünk egymás karjaiban forrócsokit szürcsölve, amit Harry készített a csodás főzőtudományával. Úgy döntöttünk, hogy a ma estét, kettesben töltjük és majd holnap megyünk Annékhez, majd másnap talán beugrunk a srácokhoz is. A szüleimmel, jobban mondva apámmal már beszéltem tegnap, ők épp utaznak nyaralni, így ha kedvem lenne sem tudnék velük ünnepelni, de nem is akarok. 

- Igen? - húzta fel a szemöldökeit. Bólintottam egyet, majd megkerestem a táskám, ahonnan előszedtem egy kis dobozkát. 

- Tessék. - nyomtam a kezében, majd az arcát tanulmányoztam. 

- Wáóóó. Édesem, mondtam már, hogy imádlak? - a szemei felcsillantak, amikor meglátta az órát. - Mindenhol ilyent kerestem, és sehol sem találtam. - Köszönöm. - majd egy apró puszit nyomott a számra. - Tudod még van itt valami a számodra. - megdöbbenve néztem, ahogy ő is előhúz egy apró kis dobozkát a zsebéből. 

- Nyisd ki! - remegő kezekkel nyitottam fel a doboz tetejét, ahol ott volt egy csodás nyaklánc "MUM" felirattal. Könnyeim megint előtörni készültek, ezért, hogy elrejtsem előle, a mellkasába fúrtam a fejem. - Héj, ne bújj el. - emelte fel a fejem. 

- Én már nem is tudom, hogy mit mondjak. - Semmit Szerelmem, nekem épp elég az, hogy újra itt vagytok velem.



- Fáradtnak tűnsz. - simított végig az arcomon. - még mindig a szófán feküdtünk és gyönyörködtünk a fenyő tündöklő színeiben. Csend volt, nyugodt csend. -Hosszú volt a mai nap. Gyere menjünk fel. - fogta meg a kezem és óvatosan felhúzott. Az igazat megvallva lusta voltam már, hogy felmásszak az emeletre és így estére már a lábaim szépen a duplájukra nőttek. Nagy nehezen felérve, inkább cammogva, az első volt, hogy magamba szippantsam a "Harry illatot". Majd miután végeztem a fürdőben, kicsit felfrissülve borultam le a puha, meleg ágyban. Harry is nem sokkal utánam kész lett, gondolom ő a lenti fürdőszobában végezte a teendőit.
- Nocsak, nocsak...ugye Miss nem nélkülem szeretett volna nyugovóra térni? - állt meg az ajtóban, és keresztbe tette maga előtt a kezeit, miközben a szemöldökét felhúzta.
- Uram, mégis hogy gondolhatott ilyet? - mentem be a játékában. - Mondjuk, ami azt illeti, ha már itt van, a segítségére lenne szükségem. - ásítottam egy nagyot.
- Ugyan csak? És mégis mit tehetek meg Önnek, Asszonyom. - minden egyes szó után lépett egyet felém, majd az utolsó szónál már teljesen felettem volt.
- Kérem, masszírozza meg...
- Szíves örömest. - csillant fel a szeme, és már cselekedett volna.
- ..... a lábam. - amint meghallotta, a vigyor lelankadt az arcáról.
- Na jó, azt is megcsinálom. - duzzogva ölébe vette a lábaimat és gyengéden masszírozni kezdte. Arca láttán kuncogni támadt kedvem, amint ő is meghallott. - Most rajtam nevetsz? - még mindig kuncogva bólintottam egyet. - Akkor lássuk ezt, hogy bírod. - leszállt az ágyról, és nedves csókokat kezdett hinteni a lábfejemre. Majd a talpamra is nyomott egyet, amitől a hasamba valami olyan érzés ébredt fel, ami már rég. Állatok ezrei keltek életre és számat kéjes nyöszörgés hagyta el. - Hm..szóval tetszik mi? - képtelen voltam válaszolni, teljesen más világba kerültem a csókjai által. Szemeim csukva voltak, annyit még éreztem, hogy a takaró életre kelt és rám terítette magát, majd egy szép álomba merültem, ahol további édes csóközönöket kaptam édes, andalító szavakkal együtt. Azt hiszem tévedtem, amikor azt mondtam, hogy ez lesz életem legszörnyűbb és legmagányosabb karácsonya. Azt hiszem, most nincs is más, amit kívánhatnék, hisz mindenem meg van.