Másnap reggel - vagyis inkább hajnalnak nevezném - én ébredtem előbb. Harry még mélyen aludt és néha-néha még fel is horkant. Megpróbáltam kimászni úgy az ágyból, hogy ne keltsem fel, hiszen szeretnék neki összedobni egy kis reggelit.
Lecsoszogtam a földszintre, ahol még a plédek gyűrötten volna a kanapéra dobva, az üres bögrék pedig az asztalon álltak. Összetűrtem a takarókat, majd a bögréket a mosogatóba tettem és elmostam. Bekapcsoltam a pirítót és beletettem 2 szelet kenyeret. Mialatt vártam, hogy kész legyen eszembe jutott az elmúlt egy nap. Még álmomba sem mertem gondolni, hogy ma reggel itthon leszek Harryvel. Tegnap, mikor belépett Perriék házába, már tudtam, hogy rendbe fog jönni minden. Ennek nagyon egyszerű oka van, amit mindketten tudunk: hiszen szeretjük egymást, mindennél jobban. Nincs szebb dolog, ha a karácsonyt, a szeretet ünnepét azzal az emberel vagy épp emberekkel töltheted akiket tisztelsz és imádsz.
Mikor végzett a dolgával a sütő, a két kenyeret megkentem egy kis vajjal, majd rátettem egy tálcára, mellé facsartam egy kis narancslevet és indultam volna fel, amikor az ajtóban ott állt ő, a falnak támaszkodva. Kis híján eldobtam a kezemből a tálcát ijedtségembe.
- Csak óvatosan. - vette át.
- Most miért keltél fel? - nyafogtam, mire ő átkarolta a nyakamat és puszit lehelt a számra.
- Neked is szép jó reggelt.
- Eddig mindig sokáig tudtál aludni.. - megfordult és a nappaliba ment. Hogy mennyire imádom én, amikor a megsértődött kisgyereket játssza. Utánamentem. - na...tudod, hogy nem úgy értettem, csak meglepetést akartam. - bújtam a karjai alá.
- Persze, hogy tudom, édes. - majd elmosolyodott. - Nagyon finom lett. - pár pillanat alatt el is tüntette. - Köszönöm.
- Igazán nincs mit. - kortyolgattam a narancslevet, amit eredetileg neki szántam. Sebaj, majd csinálok neki is egyet.
- Azt hiszem én felöltözök és kimegyek eldobálom a havat a garázs elől, hogyha még ma el akarunk jutni Holmes Chapelbe. - kelt fel, én pedig az ablakra szegeztem a tekintetem. Kint még mindig hullt a hó, ami már lassan elérte a fél méteres magasságot. Nem is tudom, hogy jó ötlet-e ma útra kelni.
Harry már lassan több mint egy órája kint van a hidegben. Hiába szóltam neki már legalább ötször, hogy jöjjön be, de nem, ő kint marad és lapátol. Megjegyezném, hogy a szél visszahordja a havat, de nem számít. Biztos vagyok benne, hogy ennek nem lesz jó vége.
Miután mindketten felöltöztünk és a csomagokat is bepakoltuk az autóban, elindultunk Harry családjához, akik mára már az én családommá is váltak.
Az út kissé csúszós volt, de Harry óvatosan vezetett, amiért hálás vagyok neki. Igaz kissé hosszabb idő alatt értünk oda, mint szoktunk, de épségben. Anne és Robin már kint az udvaron vártak minket, és amikor észrevették a fekete Rovert, vad integetésbe kezdtek. A motor elhalkult, amikor megálltunk a felhajtón.
- Minden rendben? - néztem Harryre, akinek a szemei furán csillogtak.
- Persze...a lehető legnagyobb rendben. - mosolygott vissza. Kiszálltunk a kocsiból, én fogtam az ajándékos tasakokat, míg Harry a bőröndöt hozta.
- Jaj, csillagjaim! De jó, hogy ideértetek. Olyan régen láttalak már titeket. Minden rendben volt? - futott elénk Anne, majd először engem ölelgetett meg, majd tovább ment Harryhez. - Kisfiam, jól érzed magad? - vizsgálgatta Harryt, aki csak bólintott egyet, majd karjaiba zárta édesanyját.
Robin is megölelgetett, majd üdvözölte a jövendőbeli unokáját, hiszen vele még nem is találkoztam, mióta tudjuk a nagy hírt.
- Jó titeket látni. - mosolyra húzódott a szám. - Gemma?
- A barátjánál, talán ebéd utánra már ő is hazaér. De gyertek menjünk be, ne fagyoskodjunk itt kinn. - ezzel a lendülettel bementünk a jó meleg lakásba. Harry udvariasan lesegítette rólam a kabátom, majd a fogasra akasztotta. Átadtuk az ajándékokat, majd mindannyian letelepedtünk a nappaliba. Közeledett az ebédidő, ezért segédkeztem Anne-nek megteríteni az ebédlőben. Az ebéd isteni volt, imádom Anne főztjét és mindent el is pusztítottam ami a tányéromon volt, Hazzel ellentétben. Alig evett valamit, ami nekem egyáltalán nem tetszett.
- Héj, minden oké? - ültem bele az ölébe, mikor márcsak ketten maradtunk a nappaliba, hiszen Robinék ebédutáni pihenőre mentek. - Hiszen te forró vagy. - tettem a kezem a homlokára.
- Ugyan, csak a te kezed hideg. - mosolyodott el halványan.
- Harry, megfáztál. - jelentettem ki, mire ő felhorkant és megforgatta a szemeit. - Nem akarom az orrodra dörgölni, hogy én megmo...
- Akkor, ne tedd! - állt fel kissé dühösen, és felment az egykori szobájába. A mai nap már másodszorra teszi ezt. Én is felkeltem és főztem neki egy forró teát, majd óvatosan bekopogtam Annék szobájába, hogy kérhessek egy lázcsillapítót.
- Anne, ne haragudj, hogy zavarlak, de kérhetnék egy lázcsillapítót? - dugtam be a fejem.
- Persze drágám, mi a baj?
- Áh, csak Harry. Reggel hiába mondtam neki, hogy jöjjön be, mert meg fog fázni, de nem, mert ő makacs nem jött be, inkább tovább lapátolt és most felszökött a láza.
- Tudod milyen ha beteg... makacs, mint az öszvér. Legyél vele elnéző. - mosolygott Anne, majd a kezembe adta a pirulát. - Majd később benézek hozzátok, pihenjetek le, biztos téged is kimerített az utazás.
- Rendben és köszönöm.
Bementem a szobába, ahol Harry az ágyon feküdt és arcát a párnába temette és mélyeket lélegzett. Mellémásztam és simogatni kezdtem a fejét.
- Héj, hogy vagy? - húztam el lassan a kezét szeme elől, hogy láthassam azokat a gyönyörű zöld íriszeit.
- Fáj a fejem. - motyogta rekedten. - Ne haragudj az előbbiért. - nézett rám.
- Tessék, ezt vedd be, ettől majd jobb lesz. - adtam neki a gyógyszert és a forró teát.
- Te mindig olyan jó vagy velem, el sem tudom képzelni, mi lenne velem nélküled.
- Szeretlek, te kis butus. De most pihenj! Ki kell heverned ezt a nyavalyát. - Tettem a fejét az ölembe és simogatni kezdtem. Pár perc múlva, amikor már úgy gondoltam elnyomta a láz és az álom, óvatos csókot nyomtam a homlokára. - Aludj csak, én kis betegem.
- Ne puszilgass, mert a végén még neked is valami bajod lesz.- már szinte álmában beszélt, amin én csak elmosolyodtam.
Pár perc múlva már ténylegesen átadta magát álmainak és mélyen szuszogott, én pedig csak figyeltem, ahogy a haja kócosan terül el az ölembe és homlokán verejtékcseppek jelennek meg, tehát a gyógyszer hatott neki. A fürdőbe mentem, miután a fejét óvatosan letettem egy párnára, és bevizeztem egy törölközőt. Azt is ráterítettem a homlokára, majd betakartam és kimentem a szobából.
Épp mikor leértem a lépcsőn, akkor lépett be Gemma.
- Lara! Uram isten, de hiányoztatok már. - ölelt meg azonnal. - Jaj istenem, milyen szép nagy vagy már. - simogatta meg a pocakomat is. - Harry?
- Te is hiányoztál nekem. Az öcsikéd épp gyengélkedik egy kicsit.
- Miért mi történt? - jelent meg egy kis aggodalom a szemeiben.
- Fenn alszik, mert picit megfázott és felment a láza.
- A kis bolond. -nevette ki úgy, mint egy igazi testvér. - Na gyere, addig amíg a Rómeód alszik beszélgessünk kicsit, mert ha felébred utána biztos, hogy nem sajátíthatlak ki. -nevetett fel.
Majd mindketten elfoglaltuk a helyünket az ablakpárkányba elkészített pihenőhelyen és egy forrócsoki társaságában elbeszélgettük a délutánt.
A hó még mindig hull, amikor Anne és Robin jöttek le a lépcsőn. Gemma felpattant és üdvözölte az idősebbeket.
- Én szerintem fel megyek és megnézem Harryt. - keltem fel nagy nehezen. A hasamtól egyre nehezebben megy a mozgás, amiből már kezd elegem lenni. Még egy kicsit meg is szédültem.
- Rendbe vagy? - fogta meg a karom Robin. - Persze, ez már teljesen természetes. - mosolyogtam és felindultam a lépcsőn.
- Az előbb néztem be hozzá, szerintem ébredezik. - kiabálta utána Anne.
Halkan benyitottam a szobába, ahol megpillantottam az alvó hercegemet. Lefeküdtem mellé és csak néztem, ahogy szája néha néha kinyílik. Erős késztetést éreztem, hogy megcsókoljam és nem is bírtam ennek ellenállni.
- Hm..tudod, hogy most ezt nem szabadna. - morogta édesen.
- Tudom, de úgy érzem, hogy már lement a lázad. Hogy érzed magad? - tettem a kezem a homlokára, hogy leellenőrizzem.
- Jobban vagyok, csak a torkom kissé kapar. - csúszott feljebb.
- Én kicsi betegem. - öleltem át. - Ha holnapra sem leszel jobban, megyünk az orvoshoz. Ugye tudod?! - néztem rá jelentőségteljesen.
- De...
- Nincs apelláta. Megyünk és kész. - ezzel lezártnak tekintettem az ügyet.
Estefelé már Harry is lejött a nappaliba és evett egy kis vacsorát. A színe is visszajött, talán ennyivel megúszta ezt a kis meghűlést.
- Öcskös, nézd..most kezdődik az Igazából szerelem. Nem jössz? - kiabált ki neki Gemma.
- Menj csak, én felmegyek és lefekszem, picit fáradtnak érzem magam. - adtam a szájára egy puszit.
- Ne menjek veled?
- Maradj csak... tölts egy kis időt a családoddal is.
Felsétáltam a lépcsőn és lefeküdtem. Egy kicsit el is bóbiskoltam, majd arra ébredtem, hogy a szám teljesen kiszáradt. Lementem egy kis vízért a konyhába, de útközben bepillantottam a nappaliba is. Gemma és Hazz egymásra borulva aludtak a kanapén, de a tv még mindig szólt. Melegséggel töltötte el a belsőm, hogy milyen jó testvérek. Rájuk terítettem egy plédet, majd eltűrtem Gemma haját az arcából, Harrynek pedig egy puszit nyomtam a fejére. Úgy látszik a mai éjszakát egyedül töltöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése